A fehér ember 1735-ben talált rá a kaucsukfára. Ezt a felfedezést nem éppen a súlyának megfelelően értékelik az emberiség múltját kutatók. Egy francia, bizonyos Charles de la Condamine írta körül először a kaucsukfa elasztikus tejét, amelyet latexnak nevezett el, de nem foglalkozott vele tovább. Csak 1839-ben kezdett a latex iránt érdeklődni bizonyos Charles Goodyear. Ő szabadalmaztatta a latex vulkanizálásának folyamatát, amelynek végterméke a gumi. Ösztönösen ráérezve a piac igényeire, még ugyanabban az évben legyártotta az első gumi óvszert.
Nem volt túl kényelmes, sem rugalmas, azonban egészen biztos, hogy az első teljes mértékben hermetikus óvszer volt. Kezdetben csak a makkra helyezhető gumi rátéteket gyártottak, idővel azonban rájöttek, hogy a hosszabb gumi nehezebben csúszik le. A hosszú óvszert a franciák "capoté"-nak keresztelték el, azaz köpenynek, és mind a mai napig így hívják. 1843-ban az USA-ban és Nagy-Britanniában belefogtak az egyszer használatos óvszerek sorozatgyártásába, ezzel megnyitották a gyerek- és stresszmentes szeretkezés korszakát.
1921-ben megnyitották az első brit születésszabályozási klinikát. Nyolc évvel később jegyezték be a Durex márkát. A "durex" kifejezést három angol szó első szótagjaiból alkották meg, durability - ellenálló képesség, reliability - felelősség, excellence - tökéletesség. 1957-ben készültek az első nedvesítőanyagot tartalmazó óvszerek, tíz évvel később megjelentek az első óvszer-automaták, újabb tíz év elteltével pedig már a szupermarketek polcain sorakoztak az óvszerek. Charles Goodyear csak harminc évvel az óvszere után kezdte el gyártani a híressé vált gumiabroncsait, ami tökéletesen mutatja a XIX. század nagy technikai felfedezések fontossági sorrendjét.
Hogyan készítik?
Az óvszer gyártása 1920 óta nem sokat változott, de manapság már más anyagokat használnak fel hozzá. A kiinduló anyag továbbra is a latex, de sikerrel pótolja a szintetikus kaucsuk. A latexet a kaucsukfából kicsurgó sűrű tej alakjában gyűjtik össze. A legnagyobb kaucsukültetvényeket Ázsiában találjuk: Thaiföldön, Indonéziában, Malajziában, Indiában, Srí Lankán és Vietnámban.
A latex 80 százalékát gumiabroncsok, dugók, más tömítések gyártására használják fel, a maradék szolgálja a szexuális védekezésre alkalmas eszköz előállítását. Az óvszergyárban a felolvasztott nyersanyag hatalmas, vegyszerekkel teli kádba kerül, amely szerek növelik a tartósságát. Ezután futószalagon pénisz alakú üvegformákra vezetik. Egy másik gép rovátkákat vagy más mintákat készít a felületén. Ezt követően lehűtik a terméket, és beszórják púderrel, illatos olajjal vagy más speciális anyaggal, mint például a menta. Legvégül az utolsó gép feltekercseli az óvszert, amely először a csomagolópapírba, és máris megy a boltok polcára.
Rendeletek az óvszerről
Minőségvédelmi szabályzatok segítségével határozták meg az árusítható óvszerek minőségét, melyről 1979. szeptember 18-án rendeletet is adtak ki. Ez a dokumentum pontosítja az úgynevezett EN 600 európai szabványt, amely szerint az óvszernek teljesen hermetikusan kell zárnia, nagy szakítószilárdságúnak kell lennie, és ha száraz, hűvös, sötét helyen tárolják, öt éven keresztül meg kell őriznie fogyasztási alkalmasságát.
A Condom Amsterdam Standard (CAS) által elfogadott méretezés szerint az európai óvszereket hatféle átmérővel készítik (91 és 109 mm között), a gumi vastagsága (0,055 és 0,085 mm között) és a hossza is háromféle (C, D, E, 171 mm-től 185 mm-ig) lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése